Múlthét végén tartottuk a Mountainbike Challenge második állomásán Vértesbogláron a MTB Piknik pályabejárását.

A szép számú "bejáró" között ott volt a hegyibringa.hu lelkes stábjának két vezéralakja is. Az alábbiakban Danó Peti beszámolóját olvashatjátok:

Na jó, tényleg nem voltunk felkészülve. Pénteken a Margitszigeten "éjszakáztunk", szombaton Nagykovácsiban és Újpesten fotóztunk, ráadásul Miki még egy bulit is bevállalt szombat estére. Így én vezettem vasárnap reggel, hogy odaérjünk a 10 órás rajtra Vértesboglárra. Meglepő módon időben érkeztünk, sőt elsők voltunk. Aznap utoljára... :)

Mikor leparkoltunk a főszervező, Kult Jani háza elé, már felhős volt az ég, mire megreggeliztünk a kocsiban, már esett. És itt mentett meg minket a felkészületlenségünk (vagy a trehányságunk), ugyanis a kocsiban találtunk hosszú bringás nadrágot, ami még szerintem tavasszal maradt a "fészer"-nek becézett autóban. Ott volt, az áprilisi fotózáshoz vett ásó mellett...

Míg a többiek is megérkeztek, beöltöztünk, majd egy rövid eligazítás után, amin megtudhattuk, hogy merre fogunk menni az elkövetkező 50 km-en, pontban 10 órakor elindultunk. Illetve mondhatom azt is, hogy elindultak, mert Mikinek rögtön gondjai akadtak a váltójával, én meg úgy éreztem, hogy csak nekem fúj szembe a szél és azonnal lemaradtam. Meg is jegyeztem Janinak, hogy az eligazításon azt mondta nincs jó formában. Kíváncsi lennék rá hogy megy, amikor formában van!

Az első 2-3 kilométeren szántóföldeken mentünk át, melynek a végén még volt annyi erőm, hogy egy rövid sprinttel a csapat elé tekerjek, hogy fényképeket készítsek róluk, ahogy jönnek. Nos ez volt az utolsó alkalom, amikor szemből láttam őket, sőt mint kiderült Mikit is, aki szűk 3 km után feladta és visszament a kocsihoz aludni - de legalább visszafelé már hátszélben ment. Azt mondta, hogy ha nem így lett volna, hát a mezőn alszik inkább!

Én tehát a kis csapat után eredtem és sikerült is felzárkóznom az enyhén, de folyamatosan emelkedő úton. Szép lassan kezdtem bemelegedni, így végre volt időm a tájjal is foglalkozni. Igaz nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen szép helyeken megyünk! A vezetés egyébként tökéletes volt, minden olyan kereszteződésben megvárták a végét, amikor nem volt egyértelmű merre kell menni. A Csákányospuszta melletti szakasz parádés volt, ha bele akarok kötni, akkor azt mondanám, hogy kár, hogy az aszfaltos úton mentünk. De ott és akkor sem akartam belekötni, mert éppen jól esett egy kis nyugi a lábaimnak.

Aztán egyszer csak elhangzott a mondat: "Innen jön az élménybringázás!" És tényleg! Az a suhanás tényleg fantasztikus volt, minden ív jól jött ki, tempósan lehetett haladni, komolyabb emelkedő nélkül és ami talán a legfontosabb, ismét szemet gyönyörködtető erdőkön mentünk át! Így érkeztünk meg a leendő frissítőponthoz, ahol meg a kilátás miatt akartam időzni egy kicsit, de nem lehetett, mert a többiek már indultak is tovább egy sodrós-zúzós meredek lefelén.

Nemsokára érintettük Várgesztest, majd onnan áttekertünk Vérteskozmára, ahol sikerült majdnem összetörnöm a bringámat, mert viszonylag gyorsan haladva beálltam egy sor végére, így nem láttam hogy egy akkor a gödör van keresztbe az úton, hogy azt átugratni esélyem sem volt. A többiek kikerülték, de én már nem tudtam, ezért megpróbáltam az ugratást. Nem sikerült. Az eleje még átment, de a hátsó kereket odavertem, ami visszapattant, és első keréken tettem meg néhány métert. A mögöttem érkező csak ennyit mondott vigyorogva: "Jól nézett ki!" Hát nem csinálnám meg még egyszer... A következő megállónál megnéztem a kereket, de nem lett semmi baja és még defektem se lett.

Ennek úgy megörültem, hogy a következő egynyomos durva emelkedőt megpróbáltam kitekerni, ellőve ezzel az utolsó adag puskaporomat is a kétharmadáig jutottam. Utána már csak egy nagyobb mászás volt hátra, így még éppen elég erőm maradt a befutóra.

Összességében nagyon szép a környezet, mindenhol tekerhető a pálya (azok, akik nálam egy kicsit edzettebbek - tehát mindenki - az egynyomoson is fel tud menni), aki pedig nem érzi az erőt magában, még mindig mehet a rövidebb, 30 km-es távon.

Szombaton időjárástól függetlenül jól fogod magad érezni, ha részt veszel a versenyen, ami egyébként a Mountainbike Challenge második állomása is lesz egyben.

Ismerve a pályát és a környezetet - no meg a szervezők hozzáállását - a családias hangulat garantált és vérbeli MTB Pikniken vehetsz majd részt!